Uraim és Hölgyeim! :)

 Közzé tétetik, hogy ezen oldal ezennel bezár, és a jövőben a

http://queeraskyle.hu/

elérhetőségen lehet megtalálni.

Tessék azonnal odakattintani, és alábbiak közül az odaillő reakciót arcon és/vagy szájon keresztül a monitor előtt megejteni:

 A. WOW!

 B. AZTA!

 C. JUJ!

 D. ÓÓÓÓ! :)

 E. ÓÓÓ! :(

 F. JUHÉJ!

 Ágyő freeblog, köszönöm az elmúlt (több mint) 2 évet!

üdv WordPress! :)

 Végre eljutottam addig, hogy leírjam a második Sziget-napomon szerzett élményeimet is. :)

 Azt még elfelejtettem írni a szerdai naphoz kapcsolódóan, hogy Lily Allen után a spanyol utcaszínházat is megnéztük, ami minden nap este 11kor kezdődött, és egy 1 órás lélegzetelállító látványshow az egész. Lehet, hogy már a pici alkohol-tartalom miatt is, de nekünk leesett az állunk. A show csúcsa természetesen az, amikor 40-50 ember egy hatalmas daruról mindenféle alakzatokban lóg a magasban, a háttérben pedig tüzijáték ropogtatja az ég alját. :)

 Na de térjünk is át csütörtökre, amikor az elsődleges cél a Ting Tings koncert volt. Sajnos 16:30kor kezdődött, így 3-4 óra alvás után kellett összevakarnom magam, hogy időben ott legyünk, ráadásul Miranda szülinapja volt aznap, tehát csütörtökre volt betervezve az igazi bulizás.

 Mindketten eléggé elaludtunk, ráadásul Miranda kitalálta, hogy hajóval menjünk a Szigetre, mert úgy még sosem voltunk. Én nagyon aggódtam, hogy le fogjuk késni a koncertet, de mégiscsak szülinapja volt, így rábólintottam.

 Nagyon mókás volt hajóval megközelíteni a Szigetet. Egyébként a Jászairól indult minden nap, és egy pici 20 perces városnézéssel egybekötött ladikozás volt az egész, de nagyon élveztük. :)

 A koncertet nem késtük le, 16:30ra meg is érkeztünk a Nagyszínpad elé, ahol bár sokan voltak, de ahhoz kevesen, hogy ne tudjunk jól előrefurakodni. :) Szerencsések voltunk, mert tényleg eléggé elöl álltunk. :) Katie még magyarul is gagyogott nekünk kicsit, viszont a nagyobb ováció elmaradt, mert a közönség nagyobb része külföldiekből állt... nem nagyon ismerik itten a TájngTájngsz-t... ez van. Én viszont imádozom őket, és bár még csak 1 albumuk van, bízom benne, hogy lesz még több is. :)

 A koncert azért volt számomra nagy élmény, mert ketten volak a színpadon, és akkora "zajt csaptak", mintha egy 6-7 fős banda koncertezett volna. Katie hangja nagyon erőteljes, és karakteres, és szinte hihetetlen, hogy ketten egyszerre 10 hangszeren játszanak. :))) Betöltötték az egész színpadot a hangzással, és egy emberként ugrott fel a tömeg, amikor a Shut Up and Let Me Go-nál az a szavacska kövezkezett, hogy: HEY! :))) Jaj, tiszta libabőrös lettem közben komolyan. :))

 No, nem áradozom ám tovább. Szeretem a Ting Tings-t, és remélem, hogy nem ezzel az egy albummal ér véget a pályafutásuk. :)

 Ezután Samanthával és barátjával töltöttünk el némi sziesztaidőt, majd az este közeledtével belecsaptunk a bulizásba. :) A Fatboy Slim koncertet nem igazán szerettük volna megnézni, ezért csak végére mentünk oda. Pont a lényegre, amikor "szabószilviszabószilvi" volt, akkor már egy vödör long island-del a szervezetünkben sikerült ugrálnunk drága Mirandámmal. :)

 Vége lett a koncertnek, és még kicsit pálinkáztunk, meg keresgáltünk egy jó helyet táncolni. Először a PestiEst sátorban próbálkoztunk, ahol nem volt rossz a zene, de aztán megtaláltuk azt a helyet, ami megkoronázta az esténket. Fogalmam sincs, hogy milyen sátor volt, és kinek a szervezésében, de 90es évek slágerei szóltak, amik eszméletlenül viccesek, és hatalmasat lehetett rá party-zni. Csakhogy a legjobb példákat említsem: Captain Jack, Cotton-Eye Joe, Macarena, Livin La Vida Loca.... :))

 Annyira nagyon jót táncoltunk, mint már nagyon régen. Olyan igazi nagyon nagyot, amikor ömlik rólad a víz, de te csak rázod és rázod, és nevetsz, és elönti a lelkedet a boldogság érzés. :) (Na jó azt meg kell jegyezni, hogyha én rendesen tudok táncolni, akkor egyébként is boldog vagyok)

 Hajlani 4 körül tört ránk az az érzés, hogy nem vagyunk már 16 évesek, ezért hulla fáradtan vonszoltuk el magunket egy taxiig.

 Nagyon nagyon szuper volt ez a két nap Sziget. Nem csak a koncertek okoztak felejthetetlen élményeket, hanem a hangulat, az emberek és maga a buli is. Régen nem volt már ilyen. :)

 Nos ezek voltak a Szigetes élményeim. És most egy olyan bejegyzés következik, amit már annyira régen várok.... de ezt majd kicsit később. :))

 Az egyetlen ok, amiért augusztus 12-ére jegyet váltottam a Szigetre, az Lily Allen volt, akit az utóbbi hónapokban nagyon megszerettem, és szinte rongyosra hallgattam mindkét albumát. De a koncert csak este fél10 kor kezdődött.... 

 Kezdjük az elején. :) Szerdán voltam bent a munkahelyemen a felmondásom hivatalos részét is elintézni. Úgy indultam el otthonról, hogy már nem megyek haza, hanem amint végeztem, összeszedem Mirandát, és már mehetünk is. 

 A felmondáshoz szükséges papírokat és a Sziget jegyemet betettem egy mappába, és az egészet a táskámba. Igenám, de én úgy döntöttem, hogy nem fogok mappácskával kivonulni a "zenés táncos napközibe" dudorogni, így mielőtt elindultam volna, bevágtam a benti szekrényembe, kulcsra zártam, és uzsgyi fel a buszra, hogy időben odaérjek a Batyira. 

 2 perce indultam el, amikor a fejemhez csaptam, hogy: BASSZUS! BENT HAGYTAM A SZIGETJEGYET!!! Buszról lepattanok az autópálya közepén, egy kolléganőm eljött értem kocsival, és visszavitt, és az utolsó másodpercben még fel tudtam szállni a következő buszra, ami indult be a városba. :))) - Ez összegezhetném úgy, hogy LOOOOOOSER! :)

 Szóval elég kalandosan indult az egész délután, de végül kényelmesen odaértünk, iszogattunk, kajáltam, és koncert előtt el is foglaltuk a szardíniás doboz első részében a helyünket a Nagyszínpad előtt, hogy együtt örömködjünk Lily zenéjére. :)

 Nem késett, de amint megláttam, inkább visszaküldtem volna még átöltözni, mert hihetetlen "műgonddal" összeválogatott szerelésben sikerült színpadra állnia. A legborzasztóbb egy kék flitteres kabátka volt, amit - hálistennek - elég hamar levett magáról, így némileg javult vizuálisan a helyzet. :) Akárhogyis nézzük, Lily nem egy jócsaj, viszont bájos, kacér, és az a fajta lazaság, amit sugároz egyáltalán nem erőltetett, és mű. Én - főleg most, hogy láttam élőben - teljesen elhiszem, hogy ő tényleg ilyen kicsit "leszarom" hozzáállású lány, de nekem ez abszolút tetszik.

 A koncerten főleg az új albumáról énekelgetett, de nagy örömömre elhangzottak az első album slágerei is. Végig üvöltöttük Mirandával az összes számot, meg ugráltunk, mint az 5 évesek, és a Smile-ba épített 'dnb' rész maga volt az audionális orgazmus. :) (Pedig nem is szeretem a dnb-t)

 Végig nagyon jó kedvünk volt, de a csúcspont az utolsó három számnál érkezett el. Lily elköszönt, és levonult a színpadról, aztán a környezetünkben mindenki a Li-Ly, Li-Ly, Li-Ly nevet skandálta, ami szerintem állati viccesen hangzik, de természetesen mi is kiabáltunk, hiszen akkor még nagyon hiányérzetünk volt. 

 Lily visszajött, és Britney Spears Womanizer-ét prezentálta a saját stílusában. Hihetetlen, elmesélhetetlen, és kolosszális élmény, hogy ott vagyok a Szigeten, a Nagyszínpadnál és több ezer ember torkaszakadtából üvölti a Womanizer refrénjét. :)) 

 Ezután rátett még két lapáttal a kisasszony, mert Fuck You és It's Not Fair volt az utolsó két szám, ahol mi már tényleg teljes extázisban voltunk. Elég furcsa kritikákat olvastam a koncertről, de én, mint abszolút Lily-fan, aki ráadásul eléggé elöl állt, nagyon nagyon élveztem! És ez a lényeg. :) Részemről abszolút 10/10 pontos! 

 A koncert után buliztunk még kicsit, aztán szépen lassan elszivárogtak a többiek, mert csütörtökre terveztük a hajnalig bulizást - Miranda szülinapja miatt... Én viszont elnéztem még a Magic Mirrorba is, ahol találkoztam pár pajtással, és ismerős arccal, ráadásul iszonyat jó zene szólt, de mivel egyedül voltam, így nem nagyon tudtam feloldódni annyira, amennyire kellett volna. Picit beszélgettem, de viszonylag hamar visszamentem a "bázisunkhoz". Ez lényegében egy cigis stand volt a Nagyszínpadhoz közel, ahol összehaverkodtunk a pultosok egy részével, és velük iszogattam meg beszélgettem utána. Végül reggel fél7kor hagytam el a terepet... :)) Nagyon jól éreztem magam a Sziget első napján, és a koncertélményem is jól sikerült, pedig még hátravolt a csütörtök... de erről részletesebben a második részben. :)

 Visszatértem. :)
De sajnos egyelőre még itt, mert hátra van még jópár dolog, hogy az új oldalon lehessen majd engem olvasni.

 Megpróbálok röviden beszámolni arról, hogy mi minden történt/történik velem mostanában, aztán minden zötyög tovább a maga medrében, ahogyan kell. :)

 Már nagyon régóta tervezem megírni, hogy pontosan mi minden áll előttem, de eddig még válaszokra, ill. konkrét tényekre vártam. Ezek jó részével mostmár rendelkezem, így eljött ennek a bejegyzésnek is az ideje. (örömujjongás :))

 Nem is nyújtom tovább a szavakat. Queer as Kyle van, volt és lesz. Viszont Kyle Angliában folytatja életét szeptembertől... (döbbenet!)

 Bizony, múlthéten felmondtam a munkahelyemen, és gyakorlatilag amint lejár a felmondási időm Charlotte barátnémmel fogok együtt dolgozni Sheffield-ben. Hogy meddig, az egyelőre nincs meghatározva. Karácsonyig nem tervezek hazajönni, és hogy utána mi lesz, arról meg inkább most nem is írnék, mert ezt nagyon sok minden befolyásolhatja.

 Több verzió is van:

- itt maradok, és új munkát keresek. Nem félek attól, hogy ne találnék, mert szép kis önéletrajzzal rendelkezem, és elég széles paletta áll rendelkezésemre munkavállalás terén.

- elképzelhető, hogy csak látogatóba jövök haza, és januárban megyek vissza ugyanoda

- az is benne van a pakliban, hogy visszamegyek, de egészen mást fogok csinálni, és nem is biztos, hogy Sheffieldben

 Mindannyian tudjátok, hiszen a korábbi bejegyzéseim valamelyest elárulták, hogy a magánéletem nem alakult a legjobban az elmúlt hónapokban. Ez a döntés - hogy elmegyek innen - is azért született meg, mert jelenleg nincs erre jobb alkalom.

 Az elmúlt egy évben, de főleg az utóbbi pár hónapban rengeteg dologra döbbentem rá magammal kapcsolatban, beláttam, hogy milyen hibákat követtem el, és mit hol rontottam el. Ember vagyok, és én sem vagyok tökéletes.

 Viszont a végkövetkeztetést túl későn vontam le, és jelenleg nem tudok változtatni bizonyos dolgokon. Sok egyéb dolgon viszont tudok változtatni már most is, például azon, hogy 100%-osan kiszakadjak ebből a környezetből, a napi rutinomból, és mindenből.

 Nem azért megyek külföldre, hogy teljesen új életet kezdjek, és nem is azért, mert feladtam a céljaimat, amiket kitűztem, hanem pontosan azért, hogy ezeket a célokat elérjem egyszer. 

 Az önbecsülésem, az önbizalmam és az önértékelésem is kifordult önmagából, és ez nem nagyon változna, ha itt maradnék most. Szükségem van új pozitív élményekre, szükségem van egy teljesen más világra most, hogy kicsit távolabb kerüljek attól, amiben jelenleg vagyok.

 Soha nem késő, hogy azzá váljak, aki lehettem volna. De velem együtt mások is változnak.

 Egy valami nem változik. Ha egyszer magtaláltad a tökéletes boldogságot és elvesztetted, akármilyen kétségbeesetten is keresed, és akármilyen kétségbeesetten is próbálod visszaszerezni, ez erőszakkal nem megy. Egyetlen dolgot tehetsz, nem szabad bezárni a szíved, hogy visszatalálhasson egyszer hozzád. Ha becsukod, akkor csak hiányt pótolsz, és elhiszed, hogy nincs rá szükséged többé, de újra és újra megkísért majd, és ezt a meddő harcot vívod majd egész életedben. 

 Az utolsó leckét még nem teljesítettem a felnőttéválás során. Ez pedig nem más, mint a kitartás és a türelem.

Elmegyek, mert el kell mennem.

Elmegyek, mert így sokkal inkább itt maradok.

Elmegyek, mert nem lehet mindent azonnal megoldani, és nem is kell. 

Végezetül pedig bepötyögnék ide egy verset, ami tökéletes ábrázolja a jelenlegi helyzetemet, pedig 2003. októberében írtam... hát nem különös?

Választófal

Napoknak tűnő percek rabja vagyok
Várom a vároakozást
hogy mi lesz, arra egyértelmű választ kapok:
majd elválik

Bizonytalanságból a bizonytalanság felé
Csak egy dolog biztos
A sors állított ilyen nehéz próba elé,
de majd elválik

Eljött az idő, hogy rajtam múlnak a dolgok
Én irányítom a testemet
Nem mondhatja meg nekem az élet-gondnok,
hogy miként fordul majd...

Senkinek nem tartozom elszámolni
Erős vagyok és boldog
Nincs mit a sorsom előtt elvámolni
Bátran engedhet tovább,

Várakozni mindig egy örökkévalóság
Várni az életet
Ilyenkor nem számít a múlandóság
De ez mjd úgy is elválik.

Eltelt az idő, hogy nincs tovább
Van-volt-lesz eggyé vált
Itt egy ember, ki mindent megpróbált
Mostmár elvált.

Vége? Kész? Ennyi volt?
Dehogy! - legyintek
Egy csak egy halvány kettőspont
Most kezdődik mindent!

 Sziasztok Kedves Olvasók, Bloggerek, Pajtások és mindenki, aki valaha idetévedt!

 Eljött egy olyan időszak az életemben, amit elég nehezen fogok átvészelni, de valahogy sikerülni fog. Sajnos ez most azzal jár majd, hogy 1-2 hétre teljesen leáll a queeraskyle motorja, de nem tervezek hosszú időre elmenni, mert az írás nagyon sok örömet okoz.

 Épp aktuális ez a kis szünet most, mert legalább visszatérve (ha nem is felépülve, de legalább összeszedve) már az új dizájnnal és új helyen várlak majd Titeket.

Addig is mindekinek jó pihenést és nyaralást kívánok! És ne felejtsetek el 2-3 hét alatt. Mert lehet, hogy valakinek sikerül 2 hét alatt annyira eltávolodnia tőlem, mintha sosem lett volna közöttünk semmi, de én bízom bennetek, hogy Ti majd nem fogtok.

Itt leszek, és a régi leszek, ahogy szerettek, vagy épp nem szerettek. Mert az alapvető dolgok nem változnak meg sohasem.

Köszönöm, hogy jöttök és lesztek, hamarosan találkozunk újra. Nem kell majd máshol keresni, ezen az oldalon fogom bejelenteni, hogy hol leszek megtalálható a jövőben.

 Rengeteg ölelés:

                                          Kyle

 Ahogyan azt tegnap már írtam, mostanában hanyagoltam a filmbeszámolóimat, ezért most rögtön itt a második két napon belül.

 Harry Potter és a félvér herceg: 9/10

 Elég sok kritikát olvastam, mielőtt este 7kor beültünk volna a Corvin moziba Mirandával, akivel 6 éve mindig együtt nézzük premieren a Potter mozikat. :) Meglepő módon szinte csupa jót írtak mindenhol, ami egy ilyen kaliberű alkotásnál elég meglepő. Izgatottan és nagyon jókedvűen kezdtünk neki egy újabb kalandnak.

 Nem fogok spoilerezni, mert azt nem szabad, meg aki nem olvasta a könyveket, csak a filmeket látta, annak tényleg lesznek benne meglepő fordulatok. Bár könyvben sokkal nagyobbakat ütnek ezek a csattanók. (viszont, aki nem olvasta a könyvet, annak nincs viszonyítási alapja, így lehet, hogy nekik a film is nagyot fog ütni ebből a szempontból)

 A történetvezetése a filmnek talán most a leghitelesebb az eddigi mozikhoz képest. Természetesen nem lehet mindent filmvászonra teremteni, hiszen akkor még valószínűleg most is ott ülnénk, és a film így sem sikeredett túl rövidre, 154 perccel kell számolnunk, ha jegyet váltunk rá. Viszont nem maradt ki számomra semmilyen igazán zavaró jelenet. Egyetlen pici csalódást az okozott, ahogyan kiderült, hogy ki is valójában a Félvér herceg, mert nem helyeztek akkora hangsúlyt erre, mint a könyvben, ahol háromszor változtattam meg a véleményemet olvasás közben, mert Rowling hihetetlenül jól kavarta a mondatokat, és teljesen elbizonytalanított. :)

 Ettől függetlenül én mindenképpen tanácsolom megtekintését, ugyanis ez a film annyira, de annyira nem arról szól, hogy három varázslógyerek hogyan éli mindennapjait a Roxfortban, és hogy milyen megpróbáltatásokon kell keresztülmenniük. Ez a film helyenként félelmetes és hátborzongató.

 A varázslóvilágban általános a félelem érzése, hiszen a Sötét Nagyút visszatért (így ért véget az ötödik rész), és ezt már senki sem tagadja. Senki nem tudja, hogy kiben bízhat meg igazán, és abban sem lehetünk biztosak, hogy mindenki gonosz-e, aki annak látszik.

 A sötétség az egész filmet meghatározza, nagyon kevés a világos, színes kép, de ez sokkal jobban megerősíti a hangulatot, amit teremteni hivatott.

 Nem spóroltak a látvánnyal sem, így megint élvezhetünk egy kis kviddicset, amitől én mindig libabőrös leszek, mert eszméletlen jól tudják megcsinálni ezeket a jeleneteket. De van még sok sok nagy bumm, meg csiribá csiribú is. :)

 A szereplők már nem gyerekek, viszont nagyon jók a szituációk, hiszen kamaszodnak, és a legfontosabb téma ebben a korban a "ki-kivel kavar", így a főszál mellett erre helyezték a legnagyobb hangsúlyt az alkotók. Ezzel nincs is semmi baj, mert ha épp nem fut végig a hátunkon a hideg egy-egy izgalmas/látványos jelenettől, akkor kacagunk, mint egy gyerek. :)

 Sokáig a negyedik rész volt a kedvencem - a filmek közül - de ezt megnézve visszacsúszott a második helyre. Tényleg mindenkinek ajánlom, aki a forró nyári napokon szeretne egy kis izgalmat, nevetést, és némi borzongást is, de csak olyan egészséges szinten, hiszen a varászlóvilág fikciója továbbra sem enged magához annyira közel, hogy teljesen azonosulni tudjunk a történésekkel.

 Hiszen mi csak egyszerű muglik vagyunk. :) Meleg muglik! (már aki...) :)))

 Mostanában elmozdultam bejegyzések tekintetében egy kicsit komolyabb irányba, de ez természetesen nem egy irány, hanem inkább csak egy időszak. Nem sok olyan dolog történik velem mostanában, amit megosztanék itt a "nagyközönséggel", agonizálni pedig nem szeretek hetekig, úgyhogy inkább a pozitív dolgokat próbálom kihangsúlyozni, ami egyébként jelenleg 100%-ig jellemző rám a magánéletemben is. Egész egyszerűen rájöttem, hogy most nem szabad a negatív dolgokra akkor hangsúlyt fektetnem, mint szoktam, éppen ezért a legapróbb pozitív dolognak is kétszázszor jobban tudok örülni, mint alapesetben. :)

 Na, de most nem is erről szerettem volna ám írni, hanem inkább arról, hogy olyan régen írtam már filmkritikát, hogy mostmár muszáj. :) Ráadásul a napokban várható a következő, mert ma este Harry Potterezni fogok Mirandával. :)

 Nem olyan régen láttam Aaronnal, Greggel és Mirandával a Másnaposok c. filmet. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon tényleg annyira jó, amennyire a kritikák, és az ismerőseim leírták. Általában csalódni szoktam azokban a filmekben, amit már sokan láttak előttem, és az egekig magasztalták.

 Bevallom, hogy nagyon régen láttam olyan vígjátékot, ami igazán kikapcsolt volna, és gyakorlatilag az első perctől az utolsóig tartogatott olyan poénokat, és jeleneteket, hogy sokszor percekig csak röhögtem. Ez a film a maga nemében zseniális.

 De kicsit boncolgatom azért, és nézzük, hogy miről is szól (nem fogok spoilerezni!). A kiindulópont önmagában annyira nem tűnik viccesnek, de azért mégis bizarr, hogy négy férfi egy hatalmas legénybúcsú után úgy ébred, hogy semmire nem emlékeznek az előző éjszakából. A sokcsillagos hotelszoba romokban hever, egy tigrissel és egy csecsemővel gazdagotott a társaság, a vőlegény viszont eltűnt.

 A feladat adott, rendbe kell tenni ezt a rumlit, meg kell találni a vőlegényt, és meg kell oldani a közben felmerülő problémákat. A film hősei elképesztően mulatságos szituációkon keresztül haladnak a végcél felé, hogy megtalálva a férjjelöltet eljuttassák őt egy darabban az oltár elé.

 Az este valóban nagyon húzósra sikeredett azok alapján, amiket közben megtudunk. Külön tetszett a történetvezetésben, hogy nem mutatnak flashback-eket az estéből, így pontosan úgy érezhetjük magunkat, ahogyan hőseink, hiszen semmit nem tudunk, és minden váratlan eseményen pont annyira meglepődünk, ahogy ők, csak aztán mi kitörő röhögésbe fulladunk, amíg ők nem annyira vidámak. :)

 A szereplőgárda is nagyon jó, sőt, elhalmoztak minket a filmkészítők, hiszen nem egy szívtiprót, hanem rögtön kettőt is kaptunk, és micsoda meglepetés, hogy egyikük a Doug-ot alakító Justin Bartha a Nemzet aranya első és második részében a kicsit lúzer szárnysegédet alakított Nicolas Cage oldalán. Itt viszont komoly, sármos és persze eltűnése ellenére a legkevésbé problémás férfiként adja el magát.

 De akik a rosszfiúkat istenítik, nekik itt van a lassan lassan George Clooney szerepébe emlegetett Bradley Cooper. Miranda olvadozott a leginkább, úgyhogy azt gondolom, lányok!, már csak ezért is érdemes megnézni a filmet. :)

 Az ara szerepében Sasha Barrese, aki számomra teljesen ismeretlen, viszont a film végéig azon gondolkodtam, hogy kire hasonlít nagyon, és rájöttem, hogy a sokkal fiatalabb Monica Belucci soft kiadása ez a nő. És tényleg! :)

  A karakterek az egész filmben nagyon erősek, és még a legkisebb mellékszereplők is oltári nagyot ütnek az ember arcába, mert nincs melléfogás a filmben ilyentéren. Más téren se nagyon, hiszen végig lehet szórakozni a filmet, de emellett még izgalmas is, garantált szórakozást nyújt fiúnak lányoknak egyaránt.

 Tessék megnézni, és beszámolni róla, hogy hogy tetszett! :)

Pontszám: 10/10

 Amióta egyedül vagyok (és itt most a tavaly június végi Z-vel való szakításomra gondolok) mindent csináltam, csak azt nem, amit elterveztem. Nagyon sok tervvel a nyakamban vágtam bele a szingli létbe, és ezek közül egyiket sem sikerült megvalósítanom....mostanáig.

 Ugyanis ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre tisztában legyek a felelősség fogalmával. Az önmagamért és másokért vállalt felelősségem erejével, és azzal, hogy enélkül gyakorlatilag életképtelen vagyok.

 A megoldást végre megtaláltam, és az elmúlt 2 hónapban - bár segítséggel - de önmagam miatt élek olyan életet, amilyet sokkal korábban kellett volna. Persze szükség volt erre a megelőző időszakra is, hiszen az eddigi tapasztalataim, csalódásaim és önmagamban való csalódásom segítettek hozzá ahhoz, hogy ne valakinek akarjak megfelelni, hanem saját magamnak.

 Azért, hogy büszkén el tudjam mondani, hogy igenis az anyagi helyzetem fellendülőben van, és az elmúlt 2 hónapban nagyon okosan költekeztem, mindig pontosan megtervezem a kiadásaimat, és egyáltalán nem esik nehezemre betartani, mert nem vonok meg magamtól mindent.

 Igen, nem vásárolgatok magamnak ruhákat, és nem megyek nyaralni a tengerpartra, de tudom, hogyha ennek az időszaknak vége van, akkor mennyire jó lesz. Bebizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok erre, és ehhez fel kellett nőnöm. Most jön az a lépés, hogy a világnak is bebizonyítom, hogy felelősséggel élek, és felelősséget vállalok a döntéseimért is. 

 Rengeteg hibát követtem el, de ezeket a hibákat el kellett követnem, hogy ez az ember legyek, aki ma reggel felkelt, és tökéletesen tisztában van a céljaival, amik reálisak, elérhetőek, és persze egyik sem következik majd be egyik napról a másikra, de végre van SAJÁT erőm ahhoz, hogy ezeket véghez vigyem. 

 Nem számítok más segítségére, mert nem menthet meg mindig valaki. És nem is kell, hogy megmentsen valaki. Hosszú idő telt el, de mégis beérett az, amit szeptembertől terveztem. Alig fél év múlva már teljesen egyenesben leszek anyagilag, a munkámat nem szeretem, ezért igenis lépnem kell, mert a saját motivációmnál semmi sem fontosabb. 

 Mert nem vagyok megbízhatatlan és nem vagyok felelőtlen. Csak ezek a tulajdonságok nem kerültek eddig felszínre. Ezek a dolgok tesznek életképessé, és ezek a dolgok azok, amire alapozva olyan jövőt teremthetek magamnak, amire igazán vágyom.

 1 évvel ezelőtt nem volt jövőképem, nem voltak hossszútávú terveim, csak élni szerettem volna. Mára már tudom, hogy mi jelenti számomra az életet, de ahhoz, hogy ezt a célt elérjem, előtte meg kell mutatnom, hogy én Kyle, igenis képes vagyok felelősségteljesen élni, nem bántani másokat, nem a pillanatnyi érzelmi állapotom szerint dönteni minden helyzetben, mert a pillanatnyi boldogság nagyon csalóka. Elég volt, és felnőttem.

 Szerintem ebben semmi rossz nincs, mármint abban, hogy ehhez ennyi idő kellett. 24 éves vagyok, és egyáltalán nem fájdalmas ez a lemondásokkal járó felemelkedés.

 Persze van egy végcél is, hiszen célok nélkül nem jutunk előrébb, de most azon dolgozom, hogy a közvetlen környezetem éppolyan elégedett legyen velem, mint amilyen én vagyok egyre inkább magammal ezen a téren.

 A régi - rossz - döntéseinknek is van értelme, de igenis vannak olyan döntések, amikért felvállalva a felelősséget bocsánatot kell kérni. Bocsánatot viszont nem nyerhetünk, ha előbb nem bocsátottunk meg magunknak, sőt ha nem bocsátunk meg mi is valakinek.

 Én megbocsátottam magamnak, sőt tegnap felhívtam North barátomat, akivel megszakadt a kapcsolatom, mert úgy éreztem, hogy cserben hagyott, és nem kell neki a barátságom. Hosszú hónapokig haragudtam rá, és mára rádöbbentem, hogy ennek a haragnak semmi értelme nem volt.

 Felhívtam, és jövőhéten találkozunk, hogy megbeszéljük mi minden történt velünk az elmúlt időszakban. És alig várom, hogy lássam, ill. ő is lássa azt, hogy mennyit változtam mind gondolkodásban, mind emberileg. Vállalva a felelősséget azért, hogy akkor érzelmi alapon hoztam egy rossz döntést. 

 Nincs messze a boldogság. Érzem.

 Minden próbálkozásom ellenére sem sikerült beágyaznom a videót, így marad a link:

http://index.hu/video/2009/07/21/megalapult_a_magyar_bloggerszovetseg/

:))

 Valaki le tudja írni, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni? - Ha igen, az már régen rossz.

 A szerelem nem definiálható. Annyira különbözően éljük meg mindannyian, hogy még csak össze sem lehet gyűjteni a lehetőségeket.

 Van, aki könnyen szerelemre lobban, van, akinek hosszú időre van szüksége. Van olyan, aki újra és újra beleszeret valakiben, van, aki mindennap másba szeret bele, van olyan, aki azt érzi, még sohasem volt igazán szerelmes.

 Egyiket sem tudom elítélni, ugyanis ez mind-mind lehetséges. A szerelem amellett, hogy definiálhatatlan, még irányíthatatlan is, és semmilyen szabályrendszere nincs.

 A legkülönbözőbb élethelyzetekben és szituációkban is felbukkanhat, olyankor, amikor a legkevésbé számítasz rá. A szerelem teljesen kifordít önmagadból, áttörnek az elveid, és sok esetben rengeteg olyan dolgot csinálsz, amit soha nem tennél. Viszont az igazi szerelemben nincs is szükség észre. Ott nem kell gondolkodni, nem kell taktikázni, nem lehet visszafogni és elnyomni, és nem is kell. A szerelmes meg kell élni. Ki kell élvezni a kiterjedt boldogságérzést, amikor viszonozva van, és meg kell élni a fájdalmat és csalódást, amikor nincs viszonozva, vagy vége szakad.

 Eddig életemben eddig összesen egyszer voltam igazán, őszintén, mélyen szerelmes. Meg is fordult a fejemben, hogy vajon lehetek-e újra még másba?

 Vajon mindenkinek megvan a párja az életben? És mi van, ha én túl korán találtam meg, és mostmár be kell érnem kisebb-nagyobb kapcsolatokkal, kalandokkal, de úgy, ahogy akkor már nem fogok érezni senki iránt? - Na jó, ez természetesen igaz, hiszen ugyanúgy nem érezhetek, de akkora harmóniát, összetartozást, boldogságot, szenvedélyt fogok-e érezni még valaki egyidőben valaki iránt?

 Erre az általános az, hogy: "Jaj, persze, hogy fogsz. Még száz jön, és száz megy, és mindegyik fantasztikus lesz akkor..." - Na ez az, amit én nem gondolok így.

 Természetfeletti érzésről beszélek, amit nehéz megérteni,  mert nem gondolom, hogy sokaknak volt ebben része, de ha volt, akkor nincs mit megkérdőjelezni. Nagyon sokáig próbáltam bebizonyítani, hogy igenis a tökéletes boldogság egy állapot, és nem köthető személyhez. Lehangoló és kiábrándító az az érzés (ezekkel a tapasztalatokkal), amikor felteszed magadnak a kérdést: Miért kell egyáltalán bebizonyítani bármit is? Miért nem lehet csak úgy szimplán élvezni, hogy ott van melletted Ő? Erre a kérdésre csak akkor lehet válaszolni, ha széles a látóköröd, és tudod, hogy mit akarsz, mert felmérted a határaidat, a lehetőségeidet, és egész egyszerűen össze tudsz rakni magadnak egy boldogságképet, mer van viszonyítási alapod.

 Nekem nagyon sokáig nem volt ilyen. Mostmár van.

Emberek vagyunk, és emberi módon hülyeségeket csinálunk. Ha boldogok vagyunk, szeretünk problémákat generálni, ha nem vagyunk boldogok, akkor pedig az idők végezetéig tudunk ezen agonizálni. Még akkor is, ha karnyújtásnyira van a megoldás.

 A boldogság karmikus dolog, aki boldogságra született, az boldog is lesz, mert magához vonzza. Én boldogásgra születtem, mert tudom, hogy igazán szeretni a világ legfantasztikusabb érzése. És az egyik legfontosabb életcélom, hogy szeressek, és boldoggá tegyek valakit, aki pontosan ugyanígy érez.

 Érzem, és tudom, hogy így lesz.

 Nem most és nem két hét múlva, de a jó dolgokra mindig érdemes várni. :)))